Takácsné Dr. Illyés Edit

Az elmúlt évtizedekben, de különösen a 90-es évektől napvilágot látott kutatási eredmények egyre inkább a táplálkozástudományban jelennek meg, amelyek rávilágítanak a táplálkozásunk, életvitelünk és a kialakuló immunrendszeri és/vagy degeneratív betegségeink közötti összefüggésre. Az étrend-kiegészítők koncepciója az USA-ban született meg, ahol a helytelen táplálkozás, a „fast food”, a kifejezetten káros ételek RENDSZERES fogyasztása szokássá vált és kedvezőtlen hatással volt az egészségre. (Pl.: a súlyfölösleg kérdése, életminőség romlása először ott lett vizsgálat tárgya.)

Magyarországon a táplálékkiegészítők a 90-es években kezdtek elterjedni, sok esetben negatív visszhanggal az orvostársadalom részéről.

Az elmúlt 20 év azt igazolja, hogy fogyasztásuk ma már nem múló DIVAT, hanem SZÜKSÉGSZERŰSÉG a minőségi sejttáplálás megőrzéséhez. Linus Pauling Nobel-díjas professzor mondta: „Ha a sejtjeink egészségesek, mi is egészségesek leszünk, ha betegek, mi is megbetegszünk, mert az élet egészséges sejttel születik.” Egyre többet tudunk a táplálékainkban fellelhető gyógyító, védő molekulákról, hatóanyag-csoportokról és azok hatásairól. Folyamatosan je lennek meg tudományos publikációk, amelyek a táplálék-kiegészítők, a TÁPLÁLKOZÁS THERÁPIA eredményességét igazolják. Ez pedig kétségkívül jó hír!

Az itt egybegyűjtött tudományos publikációk komoly hátteret nyújtanak kollégáimnak, szakembereknek, forgalmazóinknak, és fogyasztóinknak, hol tart ma a világ az étrendkiegészítők alkalmazásában.

Az elmúlt 17 évi saját tapasztalataim, a szakemberekkel folytatott konzultációk sokasága, a szakmai cikkek folyamatos követése azt a hitet erősítette meg bennem és sok száz kollégámban, hogy a táplálék-kiegészítők hatását igazoló, orvosi (laboratóriumi, eszközös, Doppler, stb.) vizsgálatokkal mért eredményeket el kell fogadni, és alkalmazni kell.

Kedves szülők, nagyszülők, férjek, feleségek, MINDENKI: Kezdjék el ma a GNLD egészségszerek használatát, mert ez az egyik legjobb BEFEKTETÉS az életminőségünk, egészségben töltött éveink meghosszabbítására.

Ezúttal szeretném megköszönni a GNLD-t terjesztő orvosok, biológusok és a többi forgalmazó együttműködését, a sok ezer fogyasztó bizalmát, és mindazok munkáját, akik részt vettek ennek a gyűjteménynek a megszületésében.

Kérem, nézzék meg a következő videót, rövid bemutatkozásommal:

Takács Győző

Korábban mérnökként egy fuvarozó cégnél dolgoztam, többnyire vezető beosztásban, de mégiscsak alkalmazottként. Nem volt rossz, de mindig kicsit „ketrecben” éreztem magam: más határozta meg az időbeosztásomat, a fizetésemet. Hiányzott a szabad élet, amikor megmérhetem magam, hogy mire vagyok képes. Amikor áttértünk a piacgazdaságra, én is felszabadulásként éltem meg. Tele voltam ötletekkel, csak éppen kezdőtőkém nem volt, és el sem tudtam képzelni, hogyan is kell egy vállalkozást létrehozni, működtetni.         

A feleségem egymás után három kutatóösztöndíjat is elnyert Genovába, a harmadikkal lakást is adtak, ahová a két óvodás gyerekünkkel ki tudtunk költözni 8 hónapra 1993-94-ben. Arra gondoltam, ott meglátom milyen is egy „igazi” kapitalizmus, kapcsolatokra teszünk szert, és talán még némi tőkére is. Végül ez aztán valóra vált, csak eleinte nem egészen úgy, ahogy elképzeltem.

Hazautazásunk előtt jó két hónappal meghívott minket a lakására egy úriember, azzal, hogy a cégük hamarosan Magyarországon nyit piacot, és keresnek helyi vezetőt. Teljesen lázba jöttem, úgy éreztem egy álom válik valóra, alig vártam a találkozást. Náluk aztán rövid ismerkedés után, amikor rátértünk a munkára, bemutattak egy mosogatószert.

Le voltam forrázva: Úristen, ezek mosószerügynökök! Amikor az értékesítési formát ismertették, az csak tovább rontott a helyzeten: voltam már néhány tisztítószer, edény, stb. bemutatón, és mindig arra gondoltam, hogy annyira nem tud rosszul menni, hogy én ilyesmivel kezdjek foglalkozni. De akkor, abban a helyzetben néhány dolog nagyon elgondolkoztatott: hogy lehet az, hogy ilyen kedves, szimpatikus emberek „ilyenre adják a fejüket”, hogy lehet az, hogy ebből megélnek, (nem is rosszul), hogy lehet az, hogy több mint 20 év után még mindig  működik a cég Olaszországban, nem fogytak el az emberek, van vevő ezekre a termékekre? Vagy esetleg olyan jók, hogy a régi fogyasztók ragaszkodnak hozzájuk?

Ezeknek a végére akartam járni, és belekezdtem. Volt egy kis spórolt pénzünk, (nagyon vágytunk egy videokamerára) azt beáldoztuk. Szerencsére a szponzorunk egy nagyon rendes ember volt: naponta találkoztunk, mindenben segített, minden kérdésünkre válaszolt, amikor hazaköltöztünk, még egy évig járt hozzánk segíteni. Mi ezt a módszert adtuk tovább az ismerőseinknek, ők az övéiknek, és néhány év alatt felépült egy csapat, amelyik százmilliós nagyságrendű havi forgalmat bonyolít le.

Természetesen nagyon megváltozott a véleményünk erről az üzletformáról. Vállalkozók lettünk, a szponzorunk és a szponzoráltjaink a barátaink, nincs közöttünk vita, irigykedés, „bérfeszültség”: a jutalékrendszer mindenkinek azonos esélyt biztosít. Nem vagyunk összezárva, mint egy hagyományos munkahelyen, szabadon osztjuk be az időnket, rengeteget utazunk, szórakozunk együtt. Aki még nem volt baráti társasággal társas úton, el se tudja képzelni, mennyire más, amikor az élményeket együtt éljük át, közösen emlékezünk vissza.

Laikusként a táplálék kiegészítőkről

Erről a témáról – érthető okokból – mindig a feleségem beszél. De éppen azért, mert én más oldalról közelítem meg, néhány gondolatomat szeretném megosztani.

Először is A TÁPLÁLÉK KIEGÉSZÍTŐK NEM GYÓGYSZEREK. Nincsenek gyógyszernek minősítve, és nem betegségekre lettek kifejlesztve. De ha elfogadjuk a Hippokratésznek tulajdonított mondást, hogy „táplálékunk legyen a gyógyszerünk”, átvitt értelemben mégis sok tápanyagra tekinthetünk gyógyszerként. Az egyik első újkori gyógyító táplálék a savanyú káposzta volt. Egy dán hajóskapitány felfedezte, hogy amelyik hajón fogyasztják a tengerészek, azon nincs skorbut – amit korábban járványos betegségnek hittek.

Dr. Martos Éva régen a mi forgalmazónk volt, aztán az OÉTI igazgatója lett, és mint ilyen már nem lehetett elkötelezve – kötelessége a pártatlanság. Tőle hallottam először: a mai táplálkozásra a mennyiségi túltáplálás, és a minőségi éhezés a jellemző. Nagyon igaz! Ennek következtében az utcán rengeteg alultáplált, legyengült szervezetű ember lézeng, és ez csak azért nem látszik, mert többségük magával cipel 10-20 kg, vagy több súlyfölösleget. Ami az egészségesség látszatát javítja ugyan, de közben tovább növeli a civilizáció betegségek kockázatát.

E. Bonvicini, egykori termékmanagerünk mesélte, hogy mi az egyik oka a nagyon szegény Afrikában a GNLD sikerének. Rengeteg az alultáplált ember, főleg gyerek. Egyes termékek (pl. Pro Vitality) napi kiszerelésben is kaphatók. Amikor egy legyengült, fekvő beteg gyereknek megvesznek a szülei 2-3 napi adagot, és ettől a gyerek életre kel, szaladgál, persze hogy ott mindenki csodaszernek tartja! Óriási a termékek nimbusza!

Attól, hogy a magyar lakosság nem zörgő csontú éhezőkből áll, még igenis jellemző rá, ami az alultápláltakra: a szervezetük nem tud megfelelően küzdeni a betegségek ellen. Ezen tudnak változtatni a mi táplálék kiegészítőink. Néha előadás után halljuk a vendégektől: jó, ezután több zöldséget, gyümölcsöt, halat eszek. Nagyon jó! John Miller, a GNLD tudományos alelnöke mondta, hogy ha csak annyit érünk el, hogy másnaptól a vendégünk egy paradicsommal többet fogyaszt, már volt értelme a munkánknak.

De legyünk őszinték: mi szokott megvalósulni az ilyen fogadalmakból? Elég-e az a kicsi plusz? Az van-e a mai zöldségekben, mint 50 éve? Tudják-e az emberek, hogy mi a különbség a szintetikus és az élelmiszerekből kivont vitaminok között? Dr. Somogyi László, a SAB tagja, (mellesleg a Magyar Tudományos Akadémiáé is) elmondta, hogy amiből legtöbbször lehet sejteni, hogy mesterséges, és nem sokat ér egy vitamin, az az ára. Persze ez sem mindig mérvadó, mert vannak szélhámosok, akik az olcsó, vacak művitamint adják horror áron.

Magyarországon már sokan eljutottak addig a felismerésig, hogy „valamit kell szedni”. Ez az első lépés, a mi feladatunk pedig az, hogy minél többen megtegyék a másodikat: fontos, hogy az a valami jó minőségű legyen. Ehhez keresünk partnereket: fogyasztókat és forgalmazókat.

Végezetül pedig nézzük meg, mi a helyzet a piacvezető USA-ban. A Council for Responsible Nutrition (CRN) 2007. november 15.-én megjelent tanulmánya az Egyesült Államok egészségügyi dolgozóinak az étrend-kiegészítő fogyasztását vizsgálta. A média évekig azt hirdette, hogy a többségük nem ért egyet a használatukkal. A tanulmány megállapította, hogy ellentétben ezzel, az orvosok, nővérek rendszeresen fogyasztják, és ezt ajánlják másoknak is.

Az orvosok 72 %-a, a nővérek 89 %-a szed rendszeresen étrend-kiegészítőt, az egész népességnél pedig ez az arány 68 %. Az étrend-kiegészítőket fogyasztó orvosoknak a  85 %-a ugyanezt ajánlja a betegeinek is, és ami még ennél is meglepőbb, hogy a nem fogyasztó orvosok közül is javasolja 62 % a pácienseinek!  Tehát ott is meg kellett küzdeni az előítéletekkel (na meg a gyógyszerlobbyval), de győzött az emberek természetes megoldások iránti vágya. Ez a mi jövőnk is!