TÉVHITEK  ÉS  A  VALÓSÁG

    AZ  ÜZLETÜNKRŐL

A GNLD közvetlen értékesítésben hozza forgalomba a termékeit. Számos országban, köztük Magyarországon is tagja a Közvetlen Értékesítők Szövetségének, elfogadta és betartja az Etikai Kódexét. A network marketing azt jelenti, hogy a személyes és csoportforgalom után egy meghatározott %-ot fizet, ami minden forgalmazónak azonos esélyt biztosít, és vezetővé sem szubjektív kinevezéssel lehet válni, hanem egy egzakt módon megállapított minősítési rendszer alapján.

Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy mennyi előítélet kíséri ezt az üzleti formát, és nyílván rosszul esik, amikor lebecsülik a munkánkat – főleg amíg ehhez nem vagyunk hozzáedződve.

 Az előítéletek egy része abból adódik, hogy sokan ezt nem is tekintik igazi munkának: egy igazi kereskedőnek üzlete van, ahová elmegy a vevő, nem kell „házalni”, hogy fogyasztót találjon. Gyanakvásra ad okot az is, hogy a jutalékrendszer  „piramis-szerű”, vannak akik „óriási pénzeket” keresnek, ami mindig gyanús, beindul az irigység: ezt velem akarjátok megfizettetni? Hogyisne!

 Kezdjük az elején. Igaz, hogy sokan lebecsülik ezt a munkát, de jobb körökben pl. 100 éve még lenézték a színészeket, napjainkra meg ők a sztárok. Magát a kereskedelmet is sokáig kísérte gyanakvás, már a régi görögöknél, rómaiaknál ugyanaz volt az istene a tolvajoknak és a kereskedőknek. A termelő munkát végzők máig úgy érzik, hogy a kereskedők leszedik róluk a sápot. Közben az áruházak, a plázák szinte a fogyasztói társadalom templomaivá váltak! Horribilis pénzekért épültek, vagyonokat költenek a fenntartásukra, és ezt nyilvánvalóan beépítik az árakba. Nálunk ezek a költségek nem merülnek fel, mégis sokan gyanakvással tekintenek ránk, mert mi „keresni akarunk rajtuk”! Amikor egy kiló kenyeret vagy egy pár cipőt vesz valaki, ez eszébe se jut. Pedig lenne min elgondolkozni: egy márkás cipőt, amiért 20-30.000 Ft-ot, vagy többet elkérnek a plázában, valahol Kínában vagy a Fülöp szigeteken egy-két dollárért készít el egy szerencsétlen, kizsákmányolt munkás, az anyaga se kerül sokkal többe, vagyis a márka tulajdonosa és a kereskedők teszik zsebre az ár 90-95 %-át.

 Amikor rájátszanak az előítéletekre pl. TV-reklámban, hogy „mi nem piramisrendszerben áruljuk”, akkor a nézők többségének eszébe se jut, hogy na jó, de mibe kerül a TV-reklám és ki fizeti? Megmondom: a vevő fizeti, és többet, mint nálunk! Miből költenek az ingyen is fogható kereskedelmi TV-k milliárdokat a műsoraikra? A GNLD a bevétele 25 %-át fizeti ki jutalékra, ez pedig kevesebb, mint sok hasonló profilú cég reklámköltsége. Az egyik nagy üdítőital gyártó pl. a bevétele több mint 50 %-át költi reklámra! A másik, ami energiaitalt árul (tudjátok: ami szar nyakat ad) dollár milliárdokat „áldoz” a világ legdrágább sportjaira. (Naná, hogy a reklám miatt!) Nálunk óriási pénzeket lehet keresni? Egy Forma 1-es pilóta a dzsekije néhány négyzetcentiméterével többet keres a reklámon, mint 100 dolgozó a munkájával!

Mi is reklámtevékenységet végzünk, ráadásul a legrégebbi formáját: az elégedett fogyasztók szájról – szájra terjedő reklámját használjuk. Ezért nem igaz, hogy ez egy múló divat: évezredek óta működik, csak néhány évtizede kicsit háttérbe szorították az újság, TV, stb. reklámok. De van helye a reklámpiacon, mert az emberek a mai napig is jobban bíznak az ismerőseik véleményében, mint a fizetett reklámokban. Mindenki tudja, hogy aki abban jókat mond jót valamiről, az csak a pénzért teszi.

 A piramisrendszer is csak itt jut az emberek eszébe. Az, hogy egy nagyáruháznak is van egy igazgatója (szintén „óriási” fizetéssel), hat helyettese, tíz osztályvezetője, húsz részlegvezetője és száz minimál béres árufeltöltője, természetes. Pedig ez is piramis, amit mi tartunk el, amikor vásárolunk! „A sok kicsi hangya elad, a főnökök keresnek”. Ja. Ez csak itt van így? De ott mire van esélye pl. egy pénztárosnak? Nálunk bármire, csak az ambícióján múlik mit ér el: a termék, az üzleti rendszer mindenkinél egyforma.

Ma már ritkán fordul elő, de régebben előszeretettel hasonlították az üzletet pilótajátékhoz is – amit egyébként törvény tilt. Ott a régiek haszna az újak befizetéseiből származik, itt a termékeladásból.

 „De mégiscsak van abban valami, hogy ez egy költségesebb kereskedelmi forma, hiszen a termékek drágák.” Nem drágák. Először annak tűnnek, mert koncentrátumok, hogy kis helyen elférjenek, hiszen a forgalmazóknak nincsenek raktáraik, üzleteik. Egy liter Super 10, LDC egy családnak 8-10 hónapra elég, a havi költsége jóval kevesebb, mint ha a legolcsóbb bolti terméket használnánk. Tehát gazdaságosak, ráadásul kiváló minőségűek. Ez hogy lehet? Egyszerűen! Ezzel a két flakonnal több mint 40 bolti tisztítószeres flakont spórolunk meg: ennyit nem kell legyártani, felcímkézni majd kidobni a szemétbe. Vagy egy doboz „drága” Carotenoid Complex: 90 kapszulában120 kg nyers zöldség-gyümölcs hatóanyaga van.  Hol lehet kapni 100 Ft-ért egy kilót a benne levő zöldségekből-gyümölcsökből?

 „Nem lenne jobb szakemberekre bízni az egészségszereket: patikában, bioboltban árulni?” Egy jobb patikában kb. 4000 féle gyógyszer és ugyanennyi egyéb termék van. Elvárható, hogy a gyógyszerész mindet ismerje? Netán ki is próbálja? (Bele is pusztulna.) A mi forgalmazóink szinte mindent kipróbálnak, és amit nem, arról is van tapasztalatuk az ismeretségi körükből. Minden vevőre van idejük, és részletes, korrekt tájékoztatást tudnak adni. Egyébként pedig a bolti kereskedelem megdrágítaná a termékeinket, mert akkor már kellene reklám, bérleti díj, stb.

  „Annyi ilyen van már!” Mindenből. Ez a piacgazdaság: a bőség zavara. „Mindenki el akar adni, és mindenki a sajátját dicséri.” Így van. Éppen ez értékeli fel a személyes reklámot: ha olyan ember ajánl valamit, akit ismerünk, akiben megbízunk, akinek van tapasztalata, annak hiszünk. „Ez már nem érdekli az embereket!” Engem már 18 évvel ezelőtt se érdekelt az „ilyen” üzlet. Legalább hatot visszautasítottam. Aztán megtalált a szponzorom, és neki valamiért elhittem, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Ugyanezt elmondhatnák, akik 5 vagy 10 éve kezdték. Az igaz, hogy nem tudunk olyan gyors sikert elérni, mint a kezdet kezdetén, amikor 10 meghívottból 8 eljött és   5 – 6 elkezdte. De ez már legalább 20 éve a múlté! Amerikában meg legalább 50 éve! Azóta is új cégek százai alakultak, születtek óriási sikerek, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is születnek. Ez az iparág évtizedek óta dinamikusabban fejlődik az átlagnál. Mibe érdemes belevágni? Ami fejlődik, ami előtt van perspektíva, vagy ami stagnál, esetleg hanyatlik? Gondoljunk a mobiltelefonra. Az az idő már nem jön vissza, hogy hosszú sorban álltak érte az emberek, de lassacskán követjük a piacvezetőket, és aki ügyes, most is jól megél belőle. A mi üzletünk még messze nincs a csúcson! A fejlett országokban az étrend kiegészítők egy főre jutó fogyasztása többszöröse a miénknek. Ez a várható tendencia itt is! 

 „Erre nem mindenki alkalmas.” Ez igaz is, meg nem is. Minden embernek van olyan ismerőse, aki megbízik benne, aki hallgat rá. Mindenkivel előfordult már, hogy ajánlott valamit valakinek, és az illető megvette. (Egy filmet, könyvet, éttermet, műszaki cikket, stb.) Pedig előtte nem járt olyan tanfolyamra, ahol tanították volna eladni. Lehet, hogy nincs sok időd a GNLD-re, de ha csak egy olyan ismerőst hozol majd be, aki nagyon sikeres lesz, és sokat keres – már Te is keresel utána! Sok ilyen példa van.

Ugyanakkor az igaz, hogy nem mindenki alkalmas rá, hogy hatalmas üzletté tegye a forgalmazást. Ahhoz már kell kitartás, önfegyelem, rendszeresség, szorgalom, tudásvágy, empátia, hogy türelmünk legyen az emberekhez, és persze, hogy motiváltak legyünk.

 „Én már próbáltam, de nekem nem megy.” Aki ezt hiszi magáról, annak tényleg nem fog menni. Ha Balzsay Karcsi ezt hitte volna az első, tizedik, vagy századik pofon után, soha nem lett volna világbajnok. Mi nem állítjuk, hogy mindenki sikeres lesz, aki máshol nem lett. De sok olyan sikeres forgalmazónk van, aki korábban több üzletet kipróbált mérsékelt sikerrel, itt pedig jól keres. Lehet, hogy itt jobb terméket talált, vagy jobb referenciákat, vagy jobb szponzort, esetleg korábban valamilyen inkorrektséget tapasztalt, ami itt nincs, vagy közelebb áll hozzá az a légkör, ami nálunk uralkodik.

El kell gondolkodni a korábbi sikertelenség okán, és ha nem bennünk van valami végzetes hiba, amin nem tudunk (nem akarunk) változtatni, akkor érdemes adni magunknak egy újabb esélyt!

 Még mindig sokan hiszik azt is, hogy akkor érdemes egy ilyen üzletbe belevágni, amikor indul. Hogy mindig az jár jól, aki előbb kezdte. (Mellesleg 10 megyében még nincs semmi forgalmunk.)

Tisztázzuk. Nyilvánvaló, hogy aki öt éve dolgozik és van száz aktív forgalmazója, ötszáz vevővel, az többet keres, mint aki egy hónapja kezdte. De könnyen lehet, hogy egy kezdő egy-két év alatt többet elér nála! A jelenlegi team vezetők közül kb. 90 % azoknak az aránya, akik többet keresnek, mint aki beíratta őket.

1994-ben, amikor Magyarországon indult a GNLD, 10 millió ember még nem ismerte. Most van maximum párszázezer ember, aki fogyaszt, vagy fogyasztott valamilyen terméket. Van-e különbség, hogy valaki egy olyan tóban horgászik, amelyikben 10 millió hal van, vagy olyanban, amelyikben 9 millió? Nyílván nincs. Az számít, hogy útnak indul-e minden nap, hogy mennyi időt szán rá, mennyire kitartó, mennyire akarja jól csinálni, és persze mindez elsősorban azon múlik, hogy mennyire éhes!

 „Szegények az emberek, tönkretette őket a válság.” Szomorú, de sok esetben igaz. Valóban sokan meggondolják, hogy mire adják ki a pénzüket.

De! 2011-ben a nettó átlagkereset 140.000 Ft volt, ami 115 %-kal volt magasabb, mint a 10 évvel korábbi 65.000 Ft. A GNLD árai messze nem nőttek ennyit. 10 éve egy Super 10 egyenlő volt 7,1 órai nettó átlagkeresettel, most 4,0 órai. Egy Carotenoid Complex 21,4 órai volt, most 14,0. Egy Flavonoid Complex 10,3 órai volt, most 6,3. Folyamatosan nőtt a forgalmunk, és a megszépítő messzeségből úgy tűnik, hogy akkor könnyebb volt eladni, de ez a valóság: reálértékben minden termék olcsóbb lett. Egyébként pedig éppen a szegény országokban (Afrika, Mexico) megy a legjobban a GNLD, mert sokan vannak rászorulva, hogy forgalmazzák. Pl. Finnország akkor robbant be, amikor az orosz piac összeomlott, őket is magával rántotta, és hirtelen sokan maradtak munka nélkül.

 „Itt az ember az ismerősein keres. Én szégyellem, hogy a barátaimon keressek.” Ne keress! Írasd be őket Distributornak, akkor ugyanannyiért kapják a terméket, mint Te, és hozzá ugyanazt a lehetőséget. Jutalékot persze kapunk utánuk, de ezért dolgozunk is: eleinte még a kezdő helyett, majd vele: fokozatosan „betanítjuk”. Ha hiszel benne, hogy mi jót teszünk azokkal, akiket beíratunk, akkor nem érzed kényelmetlennek felajánlani az üzletet. És hihetsz benne: rengetegen vannak, akik beíratták a szüleiket, testvéreiket, gyerekeiket. Senki nem akar rosszat a családtagjainak!

Ugyanakkor új barátokat találunk! Olyan embereket keresünk, akik nyitottak, szimpatikusak, szerények, de van bennük ambíció, és mivel hasonló az érdeklődési körünk, a céljaink, a közös munka egy baráti társasággá teszi a csapatot. Nem hasonlítható semmilyen más munkahelyhez: itt nem vagyunk összezárva napi 8 órára, és nincsenek „bérfeszültségek”. Mindenki önzetlenül  osztja meg az élményeit, tapasztalatait a többiekkel, sokat utazunk, szórakozunk együtt.

 „De olyan sokszor átverték már ilyennel az embereket.” Sajnos igaz. Vannak inkorrekt cégek, amelyek az „egyszer mindenkit be lehet csapni” elvre építenek, gyorsan fejlődnek, aztán gyorsan eltűnnek. Vannak, amelyek becsapják a vevőket, forgalmazókat, vagy irreális jutalékkal tisztességtelen árakat szabnak. Vannak, akik gazdagságot ígérnek, aztán ők gazdagodnak meg a képzéseken vagy más díjakon. A GNLD 1958 óta, Magyarországon 1994 óta stabilan működik, rengeteg régi, elégedett fogyasztóval. A képzések ingyenesek, legfeljebb az előadóteremért fizetünk. Természetesen vannak más becsületes cégek is, ők is, és sajnos mi is hagyunk magunk után csalódott embereket, mert az emberek könnyen azonosítják a céget azzal a forgalmazóval, aki által megismerték. A csalódást okozó hibákat nem lehet kivédeni: forgalmazó bárki lehet, de senkit nem lehet kötelezni, hogy tanulja meg, és csinálja helyesen. Egy cég, egy munka presztizsét alapvetően a vele foglalkozók teremtik meg. Mi azon dolgozunk, hogy büszkék lehessünk arra, amit csinálunk. Ha őszinték és becsületesek vagyunk, akkor velünk együtt a munkánknak is kialakul a presztizse. Ezt tudnunk kell, hogy amikor halljuk az előítéleteket, tudjuk kezelni. Jusson eszünkbe, hogy nekünk is voltak előítéleteink. Reagáljunk öntudatosan, de türelmesen. Nem a partnert kell legyőzni, hanem az előítéleteit, őt pedig megnyerni az ügyünknek!